Mi mindent tanulhatunk egymástól összezártságunk idején? Pláne, ha van érzékenység a figyelemre és nyitott vagyok, érdekel a másik fél. Ki most a másik fél, ez is sorsszerű lehet… Most nagyobbak a „kontrasztok” az összezártság okán. Ha minden szuperül működik az elmúlt egy hónap óta, ne is olvasd tovább! Nincsenek véletlenek, a sors azokat küldi az utunkba akire szükségünk van, akire nekünk van szükségünk. Jah, hogy ezek miértje sokszor csak évek múltán derül ki, vagy akkor sem? Tegnap a társas kapcsolatokról írtam és arról, hogy most „teremtődött” időnk ezekre alaposabban ránézni, észrevenni „hozott” és működésképtelen mintákat, felülvizsgálni, felismerni a múlt hibáit, fájdalmait és nem utolsósorban változtatni. Ha most, ebben a „koncentrált” időben és összezártságban nem bukkannak fel a „működésem” hibái, nem tudok, nincs erőm és akaratom kilépni, fejlődni, akkor csak a következő nagy krízisre marad meg ez az elvégzetlen feladat…
Én, egy tizenegy éves fiúval vagyok karanténban március 16 óta. Így hozta a sors, vele van dolgom, arra kaptam időt, hogy most rá figyeljek, vele kaptam meg a lehetőséget a kapcsolatunkban, a tanításban, a tanulásban, az együtt haladásban. Sokban különbözünk egymástól, nemünkben, fizikai, szellemi képességekben, stb., hiszen majdnem ötször annyi esztendőt jártam be, mint ő.
De, van egy közös és mély vonásunk és ez áthatja a kapcsolatunkat: a hitünk, és az ebből fakadó szeretetközösség. Ez irányt is ad a közös, együtt töltött időnknek, mert a hívő ember elkötelezett a másik fél felé, segítőtársa, gondozója. Most jövök rá például, hogy a Mária és Márta történetben, a női szerepek között meg kell találni az egyensúlyt, mert bizony etetni, táplálni, gondozni is „életbe vágó” szolgálat. Különösen, ha arra gondolok, hogy egy gyermek a gondoskodásom által éli át legjobban a szeretetemet. Jézus történetének Márta is a szereplője. Amikor azonban Jézus megjelenik, le kellene tenni a főzőkanalat, mert nem lehet fontosabb a szolgálat annál, akitől kaptuk. Megfigyeltem, hogy közös ima alkalmával vagyunk a legközelebb egymás lényéhez. De azt is észrevettem, hogy a „kiélezett”, problémás helyzetekben is be kell lépnem Mária szerepébe, mert a Jézusra tekintésből meríthetek erőt az adott helyzetben, mert csak rá tekintve lesz belátásom, megfelelő megoldásom és főleg: békességem. A megannyi szerepem között lehet egyensúly, mert a Biblia áttekinti összes lehetséges szerepem és élethelyzetem, csak meg kell lássam a jelenvaló történéseiben, élethelyzetemben a tanítást. Ha nincs ez a mostani összezártság , nincsenek ezek a gondolatok és nincsenek ezek a tanító tapasztalatok, nincs sava és borsa a jelenemnek. Ezek az „élet-ízesítők” pedig itt vannak velünk, a jelenben, ahogy Jézus is, az összezártságban, a kapcsolatainkban, csak rá kell hangolódjunk, érzékenyíteni magunkat a jelenben Egyre, s másra, a Társra. :)
